Amikor valaki meglát egy pálmafát, rögtön a tengerparti nyaralások, a meleg és a napfény jut az eszébe. A déli növények esetében is több típusról lehet beszélni. A nálunknál melegebb vidékeket is több éghajlat jellemzi. Legközelebb esik hozzánk a mediterrán vidék, ahol először találkozhatunk egzotikus növényekkel. A magyar határtól légvonalban már kétszáz kilométerre a horvát tengerparton találkozhatunk délszaki növényekkel. Délebbre haladva, folyamatosan egyre több és egyre különlegesebb típussal találkozhatunk. A mediterrán vidékeket a szárazságtűrő egzotikus növények jellemzik, így a füge, leander, pálma, ciprusok, olajfa, amelyektől kifejezetten karakteres az adott vidék. Délebbre haladva, Afrika északi partvidékein, így Tunéziában, Egyiptomban a mediterrán hatás mellett, egyre érezhetőbbé válik a Szahara hatása.

Ezekben az országokban csak a folyók mentén és a Földközi-tenger partvidéken jellemző növényzet, a kontinens belső részének felén sivatag alakult ki. Ezt követően délebbre haladva, a szavanna flórája figyelhető meg, amit az akáciák és a majomkenyérfák jellemezeknek. Az Egyenlítő mentén az egzotikus növények kifejezetten a nedvességet igénylő típusai élnek. A trópusi őserdőkben él a Föld növényzetének legnagyobb hányada. A térségre jellemző növény, amit mindenki ismer a banán. Mindez mutatja, hogy az egzotikus növényeket sem lehet egyetlen csoportba besorolni, hiszen ahány éghajlat található, mindegyiknek megvan a saját flórája és ezen belül faunája is. Minden az éghajlat függvénye, amit a legjobban a szélességi öv, a tengerektől való távolság és a domborzat határoz meg.