A babzsákfotelek olasz feltalálói a múlt század hatvanas éveiben sokat próbálkoztak azzal, hogy megtalálják a tökéletes töltelék anyagot. Ennek folyamán kísérleteztek a vízzel, majd mikor ez nem vált be, a hagyományhoz, a természethez fordultak, és vadgesztenye levelekkel gondolták megoldhatónak a babzsák töltet kérdését.

Mivel a lebomlása során keletkező penész miatt ez sem lett jó babzsák töltet alapanyag, a műanyagok, egy pingpong labdás közjáték után (a labdák ugyan elgördültek egymáson, de nagyon hamar összetörtek), pontosabban a csomagolásban és az építőiparban használatos polisztirol granulátumok felé fordultak. Ez végül tökéletes döntésnek bizonyult, hisz ez az anyag minden követelménynek megfelelt.

Tartós, ugyanakkor gördülékeny, nem törik össze, olcsó és könnyen beszerezhető, vagyis tökéletes babzsák töltet alapanyag. Azóta is a legyártott babzsákok többségében ezt az immár speciálisan erre a célra gyártott polisztirol gyöngyöt használják töltelékként, a felhasználók nagy megelégedésére.